~11. rész A fény....

Sziasztok! Ne haragudjatok ,hogy elkéstem a résszel. Nagyon köszönöm a kedves és bíztató kommenteket!
Most is mint megszokhattátok 4komment után írom a következő részt! :) Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is amit szeretettel írtam.
Sok puszi :* : Eszti

2014.06.22                                                 Kedves Naplóm!

....és a gép elkezdett zuhanni. Hatalmas sebességgel zuhantunk bele a hullámzó  óceánba. Mindenki elvesztette a fejét még én is és nem tudtuk ,hogy mi lesz vagy mi fog velünk történni. Nagyon közel voltunk már a vízhez mikor utoljára kinéztem a repülő ablakán és utána minden elsötétül. Sokáig nem hallottam nem láttam és már tudtam ,hogy nem fogok soha látni vagy felébredni. Feketeséget láttam ,de sehol fényt. Pedig mindenki azt mondta hogy a fény felé kel menni. Nem tudtam szomorú leni hisz nem tudtam hogy hol vagyok hogy vagyok csak azt tudtam hogy élet, halál között vagyok. Végül megláttam és megtaláltam a fényt, a halvány fényt és hangokat is hallottam..... de nem tudtam mit tegyek.

 Egy kezet éreztem a testemen és hangokat amik engem szólítottam de nem tudtam kinyitni a szemem nem tudtam hogy kik azok és hogy már halott vagyok -e vagy sem. Nagyon hosszú ideig nem tudtam kinyitni a szemem de az egyik nap vagy órában vagy hétben sikerült nem tudom nem érzékeltem az időt de felébredtem. Lassan nyitottam a szemem és egy ismerősen homályos alakot láttam. De nem anyukám volt az. Hanna néni volt aki kezdett egyre élesebb és élesebb lenni míg végül teljesen felismertem és jól láttam mindent. Az orvosok is ott voltak. Elmesélték nekem ,hogy min is mentem keresztül ebben a pár hétben amikor lezuhantunk és a kórházba kerültem. Dr.Peter a főorvos mesélt. Mikor lezuhantunk én és még néhány utastársam akik a gép hátuljában ültek egy kis szigetre zuhantunk míg a gép maradék része ketté válva a hátuljától a vízbe esett és az ott ülők köztük a kapitánnyal vízbe fulladt. Mentő helikopterek jöttek és nagyon sok elsősegély nyújtó ,de túl későn érkeztek. Páran súlyos sérüléseikben a helyszínen eltávoztak. Csak néhányan maratunk ,de közöttük is én ébredtem fel a legkésőbb a kómából ezért most még megfigyelés alatt tartanak New Yorkban. A gép lezuhanásához a legközelebbi kórházban. Kezdtem megint egy kissé fáradni ezért az orvosok azt javasolták ,hogy mindenki menjen ki a kórteremből hogy pihenni tudjak. Hanna néni pedig aki végig fogta a kezem nagy nehezen ,de visszafojtva könnyeit kiment. Hogy ében tartsam magam mert hát több hetet aludtam nem akartam ám megint elbóbiskolni hát bekapcsoltam a TVt. Egy hír csatorna volt épp adásban amiben a legnagyobb hír nem más mint a lezuhant repülő amiről végre hamarosan felébred az utolsó túlélő is! (kicsit késett a hír). Mikor mutattak engem is kikapcsoltam. Nem bírtam nézni. Mint egy össze csuklott rongy bábú aki nem tud felkelni. Mellettem pedig a repülő darabjai és a fél holt vagy holt emberek. Egy könny csordult ki a szememből. Nem is akartam vissza gondolni a történtekre. A cuccom (ami megmaradt belőle) A mellettem levő széken volt. Néhány póló nadrág és gy darab cipő maradt meg és a telefonom amit gondosan elrejtettem így nem esett baja. Bekapcsoltam és megnéztem van e új hívásom. Nos vagy 98 volt ha nem több és mind anyától jött. "Bejövő hívás a következőtől: Anya" Nem vettem fel mert nem akartam beszélni senkivel és semmiről. Elegem van mindenből ,hogy jó pofizzak és aztán mindenki eldobjon mint egy kutyát. Az a szemétláda Justin! Miatta történt meg ez az egész! Hallani sem akarok róla soha többet. Gondolom jól elhancúroznak Selenával -.- akit egyébként bírok hisz nem ő tehet róla ,hogy a pasija másnak is csapja a szelet! Ekkor orvosok jöttek be a szobámba.
-Szia Barbi! Látom már egyre jobban vagy. Mivel több hétig komában voltál és azon kívül semmi bajod nem volt most már haza mehetsz.
-Haza?
-A nagynénédnél élsz nem?
-Nem megyek oda vissza!
-Sajnálom ,de muszáj lesz! New York nincs messze Atlantától ezért kocsival haza tud téged vinni viszont Magyarországra nem mehetsz vissza! Nincs repülő! Pszichológust is javasoljuk neked sőt a te korodban ennek igen nagy szüksége lenne ez után a baleset után.
-Nem akarok a balesetről hallani sem beszélni!
-Ezt majd ti megbeszélitek a nagynénéddel és most ha megbocsáltasz még más beteggel is foglalkoznom kell. Összepakolhatsz és hazamehetsz. Jóbbulást és igazán sajnálom. Viszlát!
-Viszlát!
Összepakoltam a néhány kis holmimat és kimentem a kórteremből. Ne mondtam semmi a nénikémnek csak gondolkoztam. Remélem nem fogok találkozni azzal a...... nem is mondok tényleg semmit.
-Mehetünk kincsem?
-........ Mehetünk.