~7. Első látásra szerelem

Sziasztok! Szeretném nektek megköszönni az 1000 látogatót! Hálából megérkeztem az extra hosszú résszel. 

Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást! :) 

1 komi után hozom a kövi részt. 

 Puszi:Eszti

2014. február 26.                                          Kedves Naplóm!

Nem.. az nem lehet! Hanna néni volt az amint épp Justin egyik testőrével beszélgetett. Hirtelen ő is észre vett és nekem integetett, hogy menjek oda hozzájuk.

-          Hello Barbi! Már órák óta itt vagyok. Bemutatlak Justin egyik testőrének.

-          Szia!- köszönt rám a nagy nem is tudom ki mivel volt olyan pofátlan, hogy nem mondta el a nevét.

-          Hello! Szerintem már ismerlek.

-          Gyertek siessünk, mert a rajongók ma különösen őrültek.

Nem is értettem. Mi van?! Hova menjünk? Teljes káosz volt a fejemben. Főleg mikor kinyitottam a széfként védett kórházi ajtót, hogy azon menjünk be. Teljesen lefagytam. Én oda be?!

-          Barbi! Kicsikém! Kapkodd a lábad, mert mindjárt letarolnak a fan csajszik. – ébresztett nénikém a döbbenetemből.

-          Jaja. Persze! Sietek.

Mikor a nagy néger testőr elindult, hogy elvezessen minket a kórterem felé oda megböktem és halkan oda súgtam neki..

-          Mi ez az egész és te mit keresel itt?! Örülök Jujunak, de azért ez fura!

-          Majd később megbeszéljük, de addig elég egy sima köszönöm is.

-          Köszönöm!

Akkor már nyílt az ajtó és beléptem az alvó Justinhoz. Iszonyat cuki volt!

                     

Akkor Hanna néni megnézte, hogy nincs e láza, mert ugye gyógyul és a láz sokszor helyre hozza a betegséget. De nem volt, csak békésen aludt. Szerintem már inkább csak élvezi a kórház luxus szobájának a vendégszeretetét. Akkor a testőrön kívül magamra hagyott mindenki. Csak én és Justin maradtam. Előszedtem a zsebemből egy kis kártyát amit még otthon készítettem „We love you justin” felirattal és meg egy kis borítékba zárt levelet amin ez állt: <3  a proud belieber ( egy büszke Belieber)

Ezt még akkor csináltam mikor 2009-be Justinba és a dalaiba szerettem. Egy kis levél, hogy biztassam és elmondjam neki mennyire büszkék vagyunk rá és én a belieberei nevében. Letettem az ágya melletti kis szekrényre, hogy amikor felébred akkor azonnal meglássa. Nyomtam óvatosan egy puszit az arcára, megfordultam és kimentem. A puszinál láttam, hogy a testőr szemöldöke megrezzen, de aztán láttam , hogy szépen kisimul hiszen Justin nem ébredt fel. Onnan már tudtam a haza vezető utat. A kórházi ajtóval viszont meggyűlt a bajom. A többi őrült beliebertől nem tudtam kinyitni az ajtót de végül megjött a nagy nigga és fél kézzel kitolta nekünk az ajtót. Elindultunk a nénikémmel a kocsi felé. Csodálkoztam, hogy ott találtam a parkolóban hiszen úgy tudtam, hogy Hanna néni futni ment, de mindegy. Egészen addig nem szólaltunk meg míg be nem léptünk a házba. 

-         Hát te meg mit, hogy ,hol és kivel? - tettem fel a egyszerre döbbent és érthetetlen kérdéseket.

-         Na szóval. Eddig ugye a munkámról nem sokat beszéltem nektek.

-         Így van. Ha pontosak akarunk lenni semmit!

-         Jól van! Nyugi Barbi.. higgadj le! Én Justin Biebernek dolgozom. Én vagyok az aki segít neki lelkileg felkészülni mindenre. Szóval olyan mint egy pedagógus csak még sem. Érted?

-         Nem nagyon, de fogjuk rá.

-         Én vigyázok Justin lelkére. Anyukáján kívül én vagyok az akinek mindenről beszámolhat már 15 éves kora óta.

-         Ááá most már értem. Hát ez fantasztikus! Imádlak Hanna néni!

-         Én is téged kicsim! 

-         Jah! És Hanna néni! 

-         Igen? 

-         Legközelebb hanyagold a cetlis megoldásokat, ha lehetne.

A nénikém kissé elmosolyodott és így válaszolt:

-         Szóval tetszett, mi? Praktikus kis ötlet! Használhatod te is nyugodtan. Itt a jegyzett tömb. 

Átadott nekem egy Justinos jegyzet tömböt. Nagyon boldog voltam már így is, de ez még rátett egy pluszt! 

-         Örömmel fogom! 

-         Örülök, hogy tetszik, de most már tedd el magad holnapra!

-         Oké! Tusolok és hallgatok esti zenét lefekvés előtt.

-         Rendben. Jó éjt! 

-         Jó éjt!

*(másnap reggel)*

Ezen a napon szokatlanul hamar keltem fel. Fél hatkor életemben nem keltem még fel. Na jó talán, akkor is nem nyáron. Azt hiszem egy csilingelő és egyben kongató hangra ébredtem. Úgy voltam vele, hogy majd Hanna néni elintézi ha esetleg a csengő lenne az. Gyorsan össze fogtam a hajam és fogat mostam mielőtt lementem volna a nappaliba. Magamra kaptam a köntöst és elindultam le a nappaliba. Újra csengetek. Nem tudtam ki az . Lehet, hogy Hanna nénihez jöttek. De ő hol van?

-          Jövök már, jövök!- á megérkezett! Ezek szerint ő is most ébredt.

-          Hagyd csak nénikém. Majd én kinyitom.

-          Igazán aranyos vagy! Akkor én vissza fekszem. Szólj ha kellek.

-          Jó. Menj csak.

Akkor újra csöngettek, de most már ajtót nyitottam neki.

-          Szia! Justin Bieber vagyok. Tudod akinél a levelet hagytad. El is olvastam!

Azt hittem elájulok. Ott előttem nem elaludva, teljes igazi beszélő, élő ember Justin Bieber.

Csak a szám elé kaptam a kezem és álltam ott egy helyben. Gondolom pár percig, mert Justin hangja ébresztett fel a döbbenetből.

-          Beengedsz vagy inkább itt szeretnél beszélni?

-          Jaj, Persze bocsi. Gyere be. Hozzak esetleg valamit?

-          Nem köszi. Csak inkább leülök a kanapéra.

-          Persze, nyugodtan. - oda mentem és leültem mellé.

-          Azért jöttem, mert szerettem volna veled beszélni.

-          Miről?

-          Első sorban a levélről.. Nagyon kedves és mégis személyes. Sok beliebertől kapok hasonló leveleket, de ebben mégis volt valami ami megragadott. Még én sem tudom, hogy mi az, de tetszett az a valami. – itt kisebb mosolyra húzta a száját.

-          Hát, igen. Ez egy elég régi, de őszinte levél. Ezt még akkor írtam mikor te elindultál a siker felé. Még meg is van a könyv! Nagyon tetszett.

-          Nagyon örülök, hogy el tudtad olvasni ugyan is abba a könyvbe az érzéseket írtam ki. Meg persze az életrajzot. – nevetett. Komolyan mondom valaha látott legédesebb mosoly volt a világon!                                                                                     

-          Hát igen. Tényleg nagyon tetszett!

-          Hűha már, de rövidet beszéltünk még is elszaladt az idő. Sajnos mennem kell, de szívesen találkoznék veled máskor is.

-          Annak és is örülnék!

-          Szia!

-          Szia!- és nyomott egy puszit a homlokomra. - , hogy viszonozni tudjam.

Miután becsuktam az ajtót majd nem össze estem attól az érzéstől ami bennem kavargott. Szerelem, boldogság, megkönnyebbülés és főleg az esett jól, hogy eljött ide csak miattam. De azért a puszi sem volt rossz. Sőt felemelő érzés volt, hogy még álmában is érezte, hogy valaki megpuszilta. Iszonyat édes.Mikor össsze szedtem magam felmentem és bekapcsoltam  az új gépemen. Megnézem a legújabb híreket, trendeket, Twitter és facebookot. Csak anya írt Twitteren. Rebinek tegnap volt a szóbelije és elég jól sikerült. Sok puszit küldenek. Még csak pár napja vagyok itt, de máris hiányoznak. Akkor megnézem a facemat. Egy lány azt írta ki egy belieber csoportba, hogy ” Ez igaz?:0”. Rákattintottam a linkre és egy lány volta képen rajta, akit körül vett a tömeg. Éppen lép ki.. mi? A kórház kapuján. Az én vagyok!! Mi írnak?

„A kórházból ahol Justin Biebert tartják vizsgálaton és ápolják egy fiatal 16-17 év körüli lány sétát ki Justin egyik testőrével. A fiatal sztár már megint mit csinált? Talán megint egy újabb lányra akadt, hogy kényeztesse? Valószínű!   -forrás: TMZ”

Mi van?! Na jó! Betelt a pohár TMZ! Nem értem ilyenkor, hogy bírja tartani magát Justin? Mert én nagyon nehezen! Az embert már akkor nem hagyják nyugton ha kisétál egy ajtón?! 

Gyorsan lerohantam, hogy megmutassam Hanna néninek  a TMZ nagy hazugságát, de mikor fel akartam ébreszteni nem volt az ágyában. Már megint hova tűnt?

~6. Kórházi meglepetés

Sziasztok!  Ez után a rész után végre megérkezik az extra hosszú rész! :)

 Remélem már várjátok. Jó olvasást!
Puszi: Eszti

2014. 02. 20.                                           Kedves Naplóm!

Aznap reggel jól kipihenten ébredtem az új szobámban. Még mindig úgy éreztem magam mintha egy álom világban lennék. Én Atlantában,  holnap még Justint is láthatom. De még is igaz! Ez olyan csodálatos!  Végre találkozhatok álmaim hercegével. Kibújtam az ágyamból és a hatalmas szekrényemből elő halásztam egy tűrhető otthoni cuccot, felvettem, össze fogtam a hajam és elindultam le a nappaliba. Hanna néni tegnap olyan jó fej volt és fiatalos úgy, hogy azt hittem ő is reggelivel vár már mint anya. Ehelyett csak egy cetlit talaltam a hűtőn:

-Szia Barbi! Kaja a hűtőben. Ha engem keresel elmentem futni.
Puszi: Hanna nénikéd

Hát ez szuper! Most mégis mit csinaljak? Szolgáljam ki magam? Hat az lesz! Fogtam egy zsömlét és megvajaztam. Gyorsan megettem, hogy ameddig nincs itt Hanna néni addig eltudjak menni várost nézni.
Úgy gondoltam használom az ő cetlis módszerét hátha megtudja milyen idegesítő, hogy az ember még válaszolni sem tud! Átöltöztem fogtam a kistáskám, a mobilom és elindultam. Először fogalmam sem volt merre kell menni, de később úgy döntöttem,  hogy hasznalom a telefonomon lévő térképet és "dzsípieszt". Pár utcányi bojongás után elértem egy parki játszótérhez ahol megkérdeztem egy anyukát aki épp a fiát hintáztatta, hogy merre van a belváros. Sajnos ezek az amerikaiak szünet nélkül hadartanak ezért csak annyit értettem, hogy utca..jobbra..balra.be.. ott... vissza...onnan már el sem tévesztheted!- mondta elég érthetően a hölgy. Nos ebből egy gyönyörű mondatot raktam össze:
Jobbra, balra nézz szét! Menj oda utánna vissza a kiindulási pontra! Onnan már el sem téveszthetem!
Akar, hogy is csináltam mindig oda jutottam ahonnan elindultam. Még is csak a térkép megoldás fog csak segíteni.

Egy-két óra múlva lejárt lábakkal és fáradtan vegre megkérdeztem a célpontra. Hogy le hűtsem magam bementem egy plázába és az anyától kapott költőpénz felét elvásároltam magamnak ruhákra.
Utánna utam Justin studioja felé vette az irányt. Az egyik sztár magazin leírta egyszer a pontos címét.  Csak remélni tudtam, hogy igaz is. Sajnos mikor oda értem nem állt ott egy turkálós bolton kívül semmi. Tanulság: Semmit se higgy el abból amit egy tini sztár újságokban látsz. Az utca végén volt viszont egy festmény kiállítás ahol az egyik kedvenc festőm képei voltak kirakva. Feltétlen meg kellett néznem.
*3 órával később*
Mikor kijöttem nagyon friss voltam. Mindig feléledek az ilyen csodálatos képektől! Utolsó állomásom a cukrászda volt ahonnan végezetül egy gombóc citromos fagyival sétáltam ki.
Most már biztosan aggódik Hanna néni úgy, hogy felülök egy buszra és haza megyek. A busz egész véletlen pont Hanna néni házához vitt. Ám a nénikém még mindíg nem volt otthon. Mivel gondoltam, hogy van még minimum  fél órám mielőtt hazajön elindultam megkeresni a közeli kórházat ahol Justint ápolják. A hírek szerint már sokkal jobban van és két hét múlva kiengedik a kórházból. Alig telt bele tíz perc és megtaláltam az épületet. Nem volt nehéz felismerni, a sok rajongó sikítozása és paparazzik vakuinak csattogásától már egész távolból láttam. Akkor valami ismerőset vettem észre, de a tömegben nem tudtam pontosan kivenni, hogy ki lehet az. Vagy várjunk csak.. az nem lehet!!

~5. Érkezés

Sziasztok! Olvassátok a blogot és komizzatok! Ígérem tetszeni fog! ;)

 Puszi: Eszti

 2014. február 19.                                    Kedves Naplóm!

A repülőnk már leszállt mikor felhívtam Hanna nénikémet, hogy jöjjön értem a reptérre, mert megérkeztem. Később oda jött hozzám az az idegesítő vén nyanya, a Magdi néni. Sírva ölelt át én, meg nem tudtam, hogy most mi van. Mit szóljak?!

-          Drágaságom! Úgy sajnálom, hogy utunk itt most elválik, de egy kis meglepetést tartogatok az én kis útitársamnak! Remélem te is ilyen csodásan érezted magad mint én!

-          Öö.. igen, hogyne! Fantasztikus út volt. Ilyet még sosem éltem át az biztos!

Azzal egy kis JB karkötőt nyújtott át nekem. Honnan tudta, hogy imádom őt?! Ez azt hiszem rejtély marad. Sajnos nem volt időm hosszú ideig búcsúzkodni, mert Hanna néni már dudált is a kocsiból úgy, hogy futottam oda hozzá a csomagjaimmal. Furcsa volt vele ilyen hosszú idő óta csak úgy látni, de jó volt. Nagyon örült, hogy láthat.

-          Szia Bogárkám! De rég láttalak! Nos a mai napot úgy terveztem, hogy amiért már olyan késő van elmehetnénk vacsorázni egy szuper étterembe ami a legjobb egész Atlantában!

-          Remekül hangzik! Induljunk!

Végül is annyira éhesek voltunk, hogy inkább leálltunk egy közeli mcdonald's-ba. Érdekes,de itt finomabban csinálják mint Magyarországon. Nem mellesleg nagyon durván beszélnek angolul. Túl hadarnak és nem értek semmit pedig tanulom a nyelvet már régóta. A kajálás után Hanna néni hazavitt minket. Beléptem a házba és ámulatba estem! Hogy az amerikaiaknak milyen jó dolguk van!

És mikor a szobámba értünk… na az már tényleg egy igazi csoda volt! Hatalmas lila francia ágy tök menő kis képek egy csomó smink cucc. Tiszta tini álom! Hanna néni ott hagyott egy kicsit nyugiban a szobába, hogy pakoljak ki és pihenjek mára le mert biztos nagyon fárasztó volt az út. Milyen jól gondolja….

~4. Hogy lehet valaki ilyen idegesítő?!

Sziasztok! Ez a rész is remélem elnyerte tetszéseteket. Arra kérlek titeket kérlek kommentbe írjátok le véleményeteket, mert ha nem érkezik egy sem abba hagyom az írást. Nagyon FONTOS  a véleményetek!

Puszi: Eszti


2014. 02. 15.                                                  Kedves Naplóm!

Nem tehetem ez vele, vagy mégis? De most már nem tudok semmit tenni. Utazok és kész! 

Másnap már korán reggel Rebeka anya és én a repülőtéren voltunk. Betettem a csomagjaimat a csomagszállítóba és elindultunk a repülő felé. Nagyon nehezen búcsúztam el tőlük hisz tudtam, hogy egy teljes hónapot leszek távol tőlük nagyon messze. Anyának már potyogtak a könnyei mikor utoljára megöleltem és a fülébe súgtam egy rövid „ Szeretlek”-et és felléptem a repülő lépcsőire. Lassan elsétáltam az ülő helyemre, de legnagyobb döbbenetemre nem volt meg a helyem ugyan is egy hatvan körüli vén szipirtyó  dugiban felhozta a kis cirmos macskáját a gépre és a maga melletti széken azaz az Én székemen foglalt helyet!

-          Elnézést tetszik tudni a macskája az én helyemen ül.

-          Pszzzt! Kislánykám még meghalja valaki, hogy itt van velem Büdike úr.

-          Bocsásson meg, de ki az a Büdike úr?

-          Jaj, hát ki lenne?! Hát az én kis cukor falatom! Igaz kiscicám?- akkor esett le, hogy a macska miatt állok még mindig.

Akkor végre fogta és a macska ketrecet benne Büdi úrral és a lábához tette, mert már  a néninek is feltűnt, hogy csak ránk vár mindenki, hogy felszálljunk.

-          Parancsolj kis angyalom. Most már foglalj helyet, mert mindenki rád vár! Enyje, enyje!

-          Őőő ja igen köszönöm! – pff! Megáll az eszem még, hogy rám vár mindenki.

Pompás! Egy ilyen vénasszonnyal fogok utazni 11 órát, de Justinért ki kell bírnom. Abban a pillanatban hirtelen hátra dőltem és éles csikorgás hangja csapott a fülembe ami azt jelentette, hogy a magasba emelkedünk. Már vagy tíz perce a levegőben lehettünk mikor a szipirtyó alias Magda néni aki idő közben elárulta nekem a nevét újra megszólalt:

-          Kis lányka te neked mi is a neved mert sajnos az előbb nem hallottam. – vagy úgy nyolcszor üvöltöttem el neki, hogy Barbara a nevem,de még mindig nem halja, se baj.

-          Barbara vagyok!- üvöltöttem újra azt hiszem immár sikeresen.

-          Gyönyörű neved van angyalom! És csodaszép vagy! A fiúk körében biztos népszerű vagy az iskolában! – itt egy kicsit elvörösödtem ugyanis mit mondhattam volna, hogy Justinon kívül nem lesz senkim és csak is ő lehet a férjem?! Azért ez így elég durva lenne első hallásra.

Úgy döntöttem az ő egészségi állapotában megteszi egy sima „– Nem.” is nehogy leálljon a szíve. A régi idők hölgyeményei igen felhúzták magukat egy nem megyek férjhez válaszon. Ki érti őket? Szerintem még maguk sem.

-          De ez nem érdekes. Inkább, hova lesz az útja? – érdeklődtem, mert jobbnak láttam témát váltani.

-          Az én utam Miamiba vezet. És a magáé ifjú hölgy?

-          Atlantába megyek a nagynénémhez.

-          Ó a jó öreg rokonok, rájuk mindig lehet számítani. De ha a kis lányka is Atlantába megy akkor ugyan ott szállunk majd le. Hát ez fantasztikus!

-          Sajnálom, de a repülőknek csak végállomásuk van. Egyértelmű, hogy ugyan ott szállunk le. Összetetszik keverni a BKV-val.

-          Jaj, milyen igaza van! Hát mi lenne veled nélkülem angyalkám.

De a beszélgetésünket egy vékony de elég erő teljes többé kevésbé köhécselő hang zavarta meg. Ugyan is Büdi úr a legújabb szőr csomóját készült a felszínre vinni. Szerencsére nem tette olyan hangosan, hogy Magdi nénin és rajtam kívül hallja valaki. A néni heves káromkodás közben óvatosan tisztította ki Büdi úr ketrecét. Őszintén szólva baromi boldog voltam, hogy a kis kandúr  ott volt különben ki tudja mikor hagyja már abba a dumálást Magdi né’.Addig lőttem egy képet a repülőről:

 Hisz már éjfél  lehetett mikor végre befogta a száját és hagyott végre aludni.

Hajnali kettő körül  egy  elég erős és durva gargarizáló hangoz hasonlót hallottam. Kinyitottam a szemem és mit látok! Hát csak nem már megint az a Magdi anyus van a dologban! Nem elég, hogy nap közben nincs tőle egy perc nyugtom sem,de még éjjel is a horkolásától zeng az egész repülő!

-          Jó reggelt bogárkám hasadra süt a nap. Nagyon elaludtál! Már fél kilenc is elmúlt.

-          Kár, hogy két perccel ezelőtt bírtam csak elaludni maga miatt. – dünnyögtem az orrom alatt.

-          Párdon kedves? Tudja sérült a hallásom. – mintha nem vettem volna eddig észre.

-          Semmi, semmi érdekes.

-          Akkor nincs semmi gond! De sajnos a reggelid sajnos már eltűnt.

-          Mégis hova? Még nem járt itt kaja! Vagy de?

-          De, de kedveském csak tudja nagyon éhes voltam és…. – nem tudta a mondatot befejezni ugyan is egy kis büfi tört fel belőle amiből már rögtön tudtam, hogy hova landolt a reggelim. Ezt a kis hibát Magdi néni ügyesen egy könnyed kiskacajja  korigálta ami régen az úri hölgyekhez szokás volt. Már ha ezek után lehet-e rá azt mondani, hogy finom úri hölgy.

Gyorsan lestem egy pillantást az órámra, hogy megnézzem hány órát kell még ezzel a duma géppel akit ez idő alatt kezdtem megszokni mennyi időt kell még eltöltenem. Nagyot döbbentem mikor láttam, hogy még 11 órát. Később rájöttem, hogy elfelejtettem átállítani az órám az idő eltolódás miatt. Így viszont már csak három röpke óráig kellett elviselnem. De az a három óra koránt sem tűnt már olyan röpkének…

~3 Utazunk vagy mégsem!?

    Remélem tetszett ez a rész is. Nem sokára hozok egy extra hosszú részt ! Minimum egy komi után jön a következő rész! 
Puszi: Eszti

   2014.02.14.                                       Kedves Naplóm!

 Justint kórházba szállították…Azt hittem, hogy ott helyben elájulok! Justin  autóbalesetet szenvedett és kómában van. Hirtelen végigfutott az agyamon a szörnyű gondolat mi van ha.. De nem az nem lehet! Justin nem halhat meg! Mi van ha nem ébred fel? Úgy éreztem hogy, ott kell,hogy legyek mellette és bíztatnom kell. Könnyek közt szaladtam anyához.

-         Mi történt kicsim? Baj van?

-         Justin…kómában van! És lehet nem ébred fel! Most volt a 16.szülinapom,de már ilyen hírt kell hallanom. Anya én nem akarom,hogy elmenjen!!

-         Ne sírj! Azzal semmi nem jön rendbe! Gyere üljünk le és kitalálunk valamit.

-         De mit? Úgy érzem, hogy ott kell mellette lennem! Hogy higgyen bennem!

-         Hát nem tudom Barbi.. Előbb nem tudunk utazni és ilyen állapotban koncert sem lesz.

-         Nem érdekel a koncert ott akarok lenni mellette!!- ezt már olyan hanggal mondtam mint egy síró görcsös idegbeteg. De nem érdekelt. Csak egy dolog számított. Justinnak  én és a belieberek kellenek!

-         Ha nagyon számít neked a nagynénéd kint lakik Atlantában és esetleg meg tudom beszélni vele, hogy a nyár többi részét ott töltsd nála.

Elképzelhetetlenül gyorsan vert a szívem. Egyikpercben örültem, másikban meg baromi szomorú voltam Justin állapota miatt. Hanna nénikémet azonnal felhívtam az új „Ipone5s”sel amit még tőle kaptam évzárón! Nagyon bírom őt! Természetesen igent mondott és már nagyon vár engem. Gyorsan bekapcsoltam a szobámban a gépemet és lefoglaltam a repülő jegyet. Holnap után már utazok! Atlanta vigyázz, mert jövök!

Lassan már hajnali egy óra volt, de a mai és a tegnapi nap történései már-már sokkos állapotba vittek. De komolyan! Csak úgy tudtam elaludni ha elindítottam fülhallgatóval Justin egyik számát. Csak találomra elindítottam egyet  és pont a „die in your  arms” indult el. A szemem megtelt könnyel és lassan végig folyt az arcomon. Magam sem tudom,hogy miért,de sírtam. Minden fájdalom és öröm ebben a sírásban jött ki amiben lassan el is aludtam.

Másnap reggel anya elég gondterhelt volt mikor a nappaliba érve megöleltem.

Biztos az utazásom miatt aggódik….eléggé sajnáltam,hogy miattam ilyen gondterhelt. A reggeli már a konyha asztalon várt minket a húgommal. Rebeka ma is a kis morgós kedvű hugica szerepet vágta ahogy egyébként mindig szokta. Az utazásom pedig még inkább irigyégre  adott okot számára.

-         Hogy vagy?- kérdeztem tőle a lehető leg kedvesebben.

-         Jól.

-         Mivolt tegnap a suliban? Hallottam, hogy ezek a mostani hatodikos osztálytársaid elég bunkók veled.

-         Jah nagyon azok,de közöd?

-         Jól van te tudod! De azért szurkolok a felvételi szóbelidhez.

-         Itt sem leszel! Hagyjál már!!- üvöltötte egyenesen a képembe.

Felállt és elsietett a szobájába. Mostanság eléggé zárkózott. Biztos fiú van a dologban mint nekem Justin. Mit meg nem adnék azért,hogy egyszer én lehessek ott ahol nemrég még Selena mielőtt szakítottak volna! De azért az is csodálatos élmény lesz,hogy ott állhatok Justin közelében és láthatom, beszélhetek vele. Már alig várom! Az egész napot azzal töltöttem, hogy „Pray for Justin!” feliratú táblákat készítettem, hogy majd a legjobban sikerültet elvigyem Hanna nénikémhez. Párat feltöltöttem a facebookra is és twitterre is. Twitteren elég népszerű vagyok. Már 2,653 követőm van! Este már csomagoltam anyuval együtt az útra. Elég okosan kellett tervezni, mert egy hónapra való cuccot kellett a bőröndbe betuszkolni, de végül sikerült. Anya még mindig olyan sápadt és szomorú volt mint reggel. Gondoltam beszélek vele egy kicsit.

-         Mi a baj anya?Szomorúnak látszol.

-         Semmi drágám. Csak olyan sok időre elmész és én meg a húgod olyan egyedül leszünk nélküled, de ezzel nem akarom elvenni a  kedved az utazástól. Hanna néni egyébként is már nagyon rég látott.

Egy ideig hosszú csönd volt. Azt hiszem mind ketten gondolkoztunk. Én is szomorú voltam egy kicsit, hogy így itt hagyom anyát. Nem tehetem ezt vele, vagy mégis?

~2.rész Ez velem történik?

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is! két komi után jön a kövi!

Puszi:Eszti

2014.02.13                                         Kedves Naplóm!

Mint múltkor mondtam megvan a biztos terv, hogy eljussak a Belieber moviera!

A terv a következő: Reggel korán felkeltem és elcsórtam anyu vörös rúzsát, amivel tíz dollárért be pöttyöztem a húgomat. Totál gázul nézett ki, de nem ez számít!

Rárakta a homlokát egy öt percre a radiátorra és mikor anya felkelt már láza is lett. Egész délelőtt anya a húgommal foglalkozott. Nem volt ideje mind kettőnkre mióta apával elválltak. Így volt időm előkészülni és beadni anyának, hogy Sacihoz megyek a legjobb barátnőmhöz aki persze falaz nekem amíg távol leszek! Elég csúnya terv, de a sikerért áldozatokat kell hoznunk! Mikor kinyitottam a bejárati ajtót  azt hittem, hogy már nyert ügyem van mikor anya utánam kiabált. Azt hittem lebuktam, de csak egy búcsú puszit nyomott a homlokomra. Kicsit sajnáltam őt, hogy így becsapom,de ha ő lenne a helyemben biztos ezt tenné…legalábbis remélem. Út közben viszont valami borzasztót vettem hirtelen észre. Nincs meg  a jegyem! Óóóóó basszus! Anya pénztárcájában maradt. Bele néztem a saját tárcámba,de nem jött ki a jegy ára. Csak egy hitelkártyát láttam. Nem tudtam mit tenni. A hitelkártyával fizettem amit a végén a zsebpénzemből fizetek. Végre megkaptam a jegyeket és ott lehettem a #Believemovietalin! Együtt néztük meg a filmet a magyar belieberekkel. Szuper jó volt!:) Viszont lassan kilenc óra és még fogalmam sincs, hogy hogy jutok haza ugyanis nyolcra jött volna a busz ami haza visz, de az már rég elment. Hívtam Sacit, de nem vette fel. Nem tudtam mit csinálni…hívtam anyát. Teljesen ki volt akadva! Üvöltözött a kocsiban, a sírás kerülgette és mikor bementünk a házba már zokogott! :o Megpróbáltam megvigasztalni azzal, hogy semmi baj nem volt nem támadtak meg csövesek, nem ütöttek le útközben és Justin filmje nagyon jó volt és önbizalomra sarkallt! Nem jött be. Be kellett dobnom az utolsó fegyvert. Elkezdtem én is bőgni erre anya abba hagyta ahogy szokta és ezt mondta:

-         Te meg mit sírsz?! Az ovisok sírnak. Hagyd abba!

-         Csak akkor hagyom abba, hogy ha elismered a helyemben te is ezt tetted volna!

-         Jól van Barbara. Igazad van ..egy kicsit! Büszke vagyok rád, hogy így kitartasz azokért akiket szeretsz!

Jól tudtam ilyenkor jön a lelkizés és a jól megérdemelt nosztalgia.

-         Tudod kislányom mikor annyi idős voltam mint te Michael Jackson volt a pop király! Még koncerten is voltam! Egy évvel idősebb mint te vagy talán ..hmmm nem pont annyi voltam mint most te!

Itt egy kicsit megálltam és gondolkoztam. Annyi idős mint én,annyi idős mint én. Megvan! De mielőtt hangosan kimondhattam volna anya megelőzött.

-         Utána néztem ennek a Biebernek és ami a tévében ment csak kamu volt! Justin nem volt drogos és betartotta a sebesség korlátokat! Ha jól viselkedsz….

-         Persze, persze, persze! Még szép!

-         ….Akkor elviszlek Justin Bieber legújabb turnéjának első koncertjére!

Nem hittem a fülemnek. Ez tényleg velem történik? A húgom nem fogadta olyan lelkesen a hírt, de örült annak a hírnek, hogy Miamiba utazunk a koncert idejéig!

A  boldog hírtől örömteli arccal leültem a tévé elé és hírcsatornát kezdtem nézni, de valami borzasztó hírt láttam Justinról! Bekapcsoltam a gépem és a hír oldalakon is csak ez a hír áradt. Justint kórházba szállították.

~1.rész Kezdet

        Sziasztok! Még nem lett olyan jó az első rész,de remélem, hogy tetszett! Ígérem hosszabb lesz a kövi.

 Puszi:Eszti

  2014.02.12                               Kedves naplóm!

Én Barbi vagyok! Te lennél a szülinapi ajándékom…… Elég szerény kis ajándék. De nem baj, az a fő, hogy anya megígérte

,hogy elmegyünk megnézni Justin új filmjét a Believe movie-t! Már alig várom, hogy ott üljek a nagy vászon előtt és csak Justint hallgassam. Tudom élég bután hangzik, de én és a többi belieber hiszünk abban, hogy egyszer ott állunk majd Justin előtt és sírva öleljük át és sose eresszük el. Igen én is ilyen vagyok! A szülinapom utáni napon csak úgy szokásosan kómásan ébredtem szombat reggel. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit,mert már eléggé megéheztem. Anya és a lehető leg idegesítőbb hugica a nappaliban ülve tévét néztek.

- Jó reggelt kicsim, hogy aludtál.

- Tűrhetően. Mi a kaja?

- Amit találsz a hűtőben.

Nos, kb. csak zab pelyhet találtam meg tejet úgy, hogy kénytelen voltam azt reggelizni. A tévében egyszer csak Justin nevét hallottam meg. Rögtön a kanapéra pattantam a húgom mellé.

Riporter: - Justin Bieber új filmje előtt még beterezett egy újabb botrányt ami végül a sittre kísérte. Drogosan autóversenyt rendezni egy közúton az egyik haverjával eléggé nem tanítja felelősség tudatra a gyerekeket! Vajon Bieber milyen messzire megy még?

Anya hosszasan nézett rám, mint valami hülyére. Azt vágtam a tévének, hogy mit hazudozol itt?! Justin nem tenne ilyet! Szeret minket, Beliebereket! Anyának ez már sok volt.

-         Ez a gyerek nem normális! Rossza tanítja a lányomat! Ezek után ne számítson rá, hogy még a filmjére is elmegyünk! Micsoda ügyekbe keveredik?! Rossz nézni is!

-         Hogy mit mondasz?!- kérdeztem arcomon a legnagyobb döbbenettel.

-         Igen is elmegyünk a filmre!

-         Nekem aztán ne feleselj kisasszony! Nem akarom, hogy te is egy drogos hülye legyél!

Sírva rohantam fel a szobámba. Rávettettem magam az ágyra és csak sírtam. Egy egyszerű JB rajongó vagyok akinek nincs pénzes családja, hogy találkozhatna Justinnal. Már csak annak is örülök ha a képernyőn keresztül láthatom! De még ezt a pillanatot is megtiltják nekem! De élőben sosem láthatom.

-         De nem! Én Belieber vagyok! És Soha nem mondom, hogy Soha!

Már meg is volt a tervem, hogy hogy jutok el a filmre! Viszont Rebekára, a húgomra is szükségem lesz…sajnos. Már csomagolok is. Ez bomba biztos terv lesz!