~4. Hogy lehet valaki ilyen idegesítő?!

Sziasztok! Ez a rész is remélem elnyerte tetszéseteket. Arra kérlek titeket kérlek kommentbe írjátok le véleményeteket, mert ha nem érkezik egy sem abba hagyom az írást. Nagyon FONTOS  a véleményetek!

Puszi: Eszti


2014. 02. 15.                                                  Kedves Naplóm!

Nem tehetem ez vele, vagy mégis? De most már nem tudok semmit tenni. Utazok és kész! 

Másnap már korán reggel Rebeka anya és én a repülőtéren voltunk. Betettem a csomagjaimat a csomagszállítóba és elindultunk a repülő felé. Nagyon nehezen búcsúztam el tőlük hisz tudtam, hogy egy teljes hónapot leszek távol tőlük nagyon messze. Anyának már potyogtak a könnyei mikor utoljára megöleltem és a fülébe súgtam egy rövid „ Szeretlek”-et és felléptem a repülő lépcsőire. Lassan elsétáltam az ülő helyemre, de legnagyobb döbbenetemre nem volt meg a helyem ugyan is egy hatvan körüli vén szipirtyó  dugiban felhozta a kis cirmos macskáját a gépre és a maga melletti széken azaz az Én székemen foglalt helyet!

-          Elnézést tetszik tudni a macskája az én helyemen ül.

-          Pszzzt! Kislánykám még meghalja valaki, hogy itt van velem Büdike úr.

-          Bocsásson meg, de ki az a Büdike úr?

-          Jaj, hát ki lenne?! Hát az én kis cukor falatom! Igaz kiscicám?- akkor esett le, hogy a macska miatt állok még mindig.

Akkor végre fogta és a macska ketrecet benne Büdi úrral és a lábához tette, mert már  a néninek is feltűnt, hogy csak ránk vár mindenki, hogy felszálljunk.

-          Parancsolj kis angyalom. Most már foglalj helyet, mert mindenki rád vár! Enyje, enyje!

-          Őőő ja igen köszönöm! – pff! Megáll az eszem még, hogy rám vár mindenki.

Pompás! Egy ilyen vénasszonnyal fogok utazni 11 órát, de Justinért ki kell bírnom. Abban a pillanatban hirtelen hátra dőltem és éles csikorgás hangja csapott a fülembe ami azt jelentette, hogy a magasba emelkedünk. Már vagy tíz perce a levegőben lehettünk mikor a szipirtyó alias Magda néni aki idő közben elárulta nekem a nevét újra megszólalt:

-          Kis lányka te neked mi is a neved mert sajnos az előbb nem hallottam. – vagy úgy nyolcszor üvöltöttem el neki, hogy Barbara a nevem,de még mindig nem halja, se baj.

-          Barbara vagyok!- üvöltöttem újra azt hiszem immár sikeresen.

-          Gyönyörű neved van angyalom! És csodaszép vagy! A fiúk körében biztos népszerű vagy az iskolában! – itt egy kicsit elvörösödtem ugyanis mit mondhattam volna, hogy Justinon kívül nem lesz senkim és csak is ő lehet a férjem?! Azért ez így elég durva lenne első hallásra.

Úgy döntöttem az ő egészségi állapotában megteszi egy sima „– Nem.” is nehogy leálljon a szíve. A régi idők hölgyeményei igen felhúzták magukat egy nem megyek férjhez válaszon. Ki érti őket? Szerintem még maguk sem.

-          De ez nem érdekes. Inkább, hova lesz az útja? – érdeklődtem, mert jobbnak láttam témát váltani.

-          Az én utam Miamiba vezet. És a magáé ifjú hölgy?

-          Atlantába megyek a nagynénémhez.

-          Ó a jó öreg rokonok, rájuk mindig lehet számítani. De ha a kis lányka is Atlantába megy akkor ugyan ott szállunk majd le. Hát ez fantasztikus!

-          Sajnálom, de a repülőknek csak végállomásuk van. Egyértelmű, hogy ugyan ott szállunk le. Összetetszik keverni a BKV-val.

-          Jaj, milyen igaza van! Hát mi lenne veled nélkülem angyalkám.

De a beszélgetésünket egy vékony de elég erő teljes többé kevésbé köhécselő hang zavarta meg. Ugyan is Büdi úr a legújabb szőr csomóját készült a felszínre vinni. Szerencsére nem tette olyan hangosan, hogy Magdi nénin és rajtam kívül hallja valaki. A néni heves káromkodás közben óvatosan tisztította ki Büdi úr ketrecét. Őszintén szólva baromi boldog voltam, hogy a kis kandúr  ott volt különben ki tudja mikor hagyja már abba a dumálást Magdi né’.Addig lőttem egy képet a repülőről:

 Hisz már éjfél  lehetett mikor végre befogta a száját és hagyott végre aludni.

Hajnali kettő körül  egy  elég erős és durva gargarizáló hangoz hasonlót hallottam. Kinyitottam a szemem és mit látok! Hát csak nem már megint az a Magdi anyus van a dologban! Nem elég, hogy nap közben nincs tőle egy perc nyugtom sem,de még éjjel is a horkolásától zeng az egész repülő!

-          Jó reggelt bogárkám hasadra süt a nap. Nagyon elaludtál! Már fél kilenc is elmúlt.

-          Kár, hogy két perccel ezelőtt bírtam csak elaludni maga miatt. – dünnyögtem az orrom alatt.

-          Párdon kedves? Tudja sérült a hallásom. – mintha nem vettem volna eddig észre.

-          Semmi, semmi érdekes.

-          Akkor nincs semmi gond! De sajnos a reggelid sajnos már eltűnt.

-          Mégis hova? Még nem járt itt kaja! Vagy de?

-          De, de kedveském csak tudja nagyon éhes voltam és…. – nem tudta a mondatot befejezni ugyan is egy kis büfi tört fel belőle amiből már rögtön tudtam, hogy hova landolt a reggelim. Ezt a kis hibát Magdi néni ügyesen egy könnyed kiskacajja  korigálta ami régen az úri hölgyekhez szokás volt. Már ha ezek után lehet-e rá azt mondani, hogy finom úri hölgy.

Gyorsan lestem egy pillantást az órámra, hogy megnézzem hány órát kell még ezzel a duma géppel akit ez idő alatt kezdtem megszokni mennyi időt kell még eltöltenem. Nagyot döbbentem mikor láttam, hogy még 11 órát. Később rájöttem, hogy elfelejtettem átállítani az órám az idő eltolódás miatt. Így viszont már csak három röpke óráig kellett elviselnem. De az a három óra koránt sem tűnt már olyan röpkének…