~6. Kórházi meglepetés

Sziasztok!  Ez után a rész után végre megérkezik az extra hosszú rész! :)

 Remélem már várjátok. Jó olvasást!
Puszi: Eszti

2014. 02. 20.                                           Kedves Naplóm!

Aznap reggel jól kipihenten ébredtem az új szobámban. Még mindig úgy éreztem magam mintha egy álom világban lennék. Én Atlantában,  holnap még Justint is láthatom. De még is igaz! Ez olyan csodálatos!  Végre találkozhatok álmaim hercegével. Kibújtam az ágyamból és a hatalmas szekrényemből elő halásztam egy tűrhető otthoni cuccot, felvettem, össze fogtam a hajam és elindultam le a nappaliba. Hanna néni tegnap olyan jó fej volt és fiatalos úgy, hogy azt hittem ő is reggelivel vár már mint anya. Ehelyett csak egy cetlit talaltam a hűtőn:

-Szia Barbi! Kaja a hűtőben. Ha engem keresel elmentem futni.
Puszi: Hanna nénikéd

Hát ez szuper! Most mégis mit csinaljak? Szolgáljam ki magam? Hat az lesz! Fogtam egy zsömlét és megvajaztam. Gyorsan megettem, hogy ameddig nincs itt Hanna néni addig eltudjak menni várost nézni.
Úgy gondoltam használom az ő cetlis módszerét hátha megtudja milyen idegesítő, hogy az ember még válaszolni sem tud! Átöltöztem fogtam a kistáskám, a mobilom és elindultam. Először fogalmam sem volt merre kell menni, de később úgy döntöttem,  hogy hasznalom a telefonomon lévő térképet és "dzsípieszt". Pár utcányi bojongás után elértem egy parki játszótérhez ahol megkérdeztem egy anyukát aki épp a fiát hintáztatta, hogy merre van a belváros. Sajnos ezek az amerikaiak szünet nélkül hadartanak ezért csak annyit értettem, hogy utca..jobbra..balra.be.. ott... vissza...onnan már el sem tévesztheted!- mondta elég érthetően a hölgy. Nos ebből egy gyönyörű mondatot raktam össze:
Jobbra, balra nézz szét! Menj oda utánna vissza a kiindulási pontra! Onnan már el sem téveszthetem!
Akar, hogy is csináltam mindig oda jutottam ahonnan elindultam. Még is csak a térkép megoldás fog csak segíteni.

Egy-két óra múlva lejárt lábakkal és fáradtan vegre megkérdeztem a célpontra. Hogy le hűtsem magam bementem egy plázába és az anyától kapott költőpénz felét elvásároltam magamnak ruhákra.
Utánna utam Justin studioja felé vette az irányt. Az egyik sztár magazin leírta egyszer a pontos címét.  Csak remélni tudtam, hogy igaz is. Sajnos mikor oda értem nem állt ott egy turkálós bolton kívül semmi. Tanulság: Semmit se higgy el abból amit egy tini sztár újságokban látsz. Az utca végén volt viszont egy festmény kiállítás ahol az egyik kedvenc festőm képei voltak kirakva. Feltétlen meg kellett néznem.
*3 órával később*
Mikor kijöttem nagyon friss voltam. Mindig feléledek az ilyen csodálatos képektől! Utolsó állomásom a cukrászda volt ahonnan végezetül egy gombóc citromos fagyival sétáltam ki.
Most már biztosan aggódik Hanna néni úgy, hogy felülök egy buszra és haza megyek. A busz egész véletlen pont Hanna néni házához vitt. Ám a nénikém még mindíg nem volt otthon. Mivel gondoltam, hogy van még minimum  fél órám mielőtt hazajön elindultam megkeresni a közeli kórházat ahol Justint ápolják. A hírek szerint már sokkal jobban van és két hét múlva kiengedik a kórházból. Alig telt bele tíz perc és megtaláltam az épületet. Nem volt nehéz felismerni, a sok rajongó sikítozása és paparazzik vakuinak csattogásától már egész távolból láttam. Akkor valami ismerőset vettem észre, de a tömegben nem tudtam pontosan kivenni, hogy ki lehet az. Vagy várjunk csak.. az nem lehet!!