~5. Érkezés

Sziasztok! Olvassátok a blogot és komizzatok! Ígérem tetszeni fog! ;)

 Puszi: Eszti

 2014. február 19.                                    Kedves Naplóm!

A repülőnk már leszállt mikor felhívtam Hanna nénikémet, hogy jöjjön értem a reptérre, mert megérkeztem. Később oda jött hozzám az az idegesítő vén nyanya, a Magdi néni. Sírva ölelt át én, meg nem tudtam, hogy most mi van. Mit szóljak?!

-          Drágaságom! Úgy sajnálom, hogy utunk itt most elválik, de egy kis meglepetést tartogatok az én kis útitársamnak! Remélem te is ilyen csodásan érezted magad mint én!

-          Öö.. igen, hogyne! Fantasztikus út volt. Ilyet még sosem éltem át az biztos!

Azzal egy kis JB karkötőt nyújtott át nekem. Honnan tudta, hogy imádom őt?! Ez azt hiszem rejtély marad. Sajnos nem volt időm hosszú ideig búcsúzkodni, mert Hanna néni már dudált is a kocsiból úgy, hogy futottam oda hozzá a csomagjaimmal. Furcsa volt vele ilyen hosszú idő óta csak úgy látni, de jó volt. Nagyon örült, hogy láthat.

-          Szia Bogárkám! De rég láttalak! Nos a mai napot úgy terveztem, hogy amiért már olyan késő van elmehetnénk vacsorázni egy szuper étterembe ami a legjobb egész Atlantában!

-          Remekül hangzik! Induljunk!

Végül is annyira éhesek voltunk, hogy inkább leálltunk egy közeli mcdonald's-ba. Érdekes,de itt finomabban csinálják mint Magyarországon. Nem mellesleg nagyon durván beszélnek angolul. Túl hadarnak és nem értek semmit pedig tanulom a nyelvet már régóta. A kajálás után Hanna néni hazavitt minket. Beléptem a házba és ámulatba estem! Hogy az amerikaiaknak milyen jó dolguk van!

És mikor a szobámba értünk… na az már tényleg egy igazi csoda volt! Hatalmas lila francia ágy tök menő kis képek egy csomó smink cucc. Tiszta tini álom! Hanna néni ott hagyott egy kicsit nyugiban a szobába, hogy pakoljak ki és pihenjek mára le mert biztos nagyon fárasztó volt az út. Milyen jól gondolja….