~3 Utazunk vagy mégsem!?

    Remélem tetszett ez a rész is. Nem sokára hozok egy extra hosszú részt ! Minimum egy komi után jön a következő rész! 
Puszi: Eszti

   2014.02.14.                                       Kedves Naplóm!

 Justint kórházba szállították…Azt hittem, hogy ott helyben elájulok! Justin  autóbalesetet szenvedett és kómában van. Hirtelen végigfutott az agyamon a szörnyű gondolat mi van ha.. De nem az nem lehet! Justin nem halhat meg! Mi van ha nem ébred fel? Úgy éreztem hogy, ott kell,hogy legyek mellette és bíztatnom kell. Könnyek közt szaladtam anyához.

-         Mi történt kicsim? Baj van?

-         Justin…kómában van! És lehet nem ébred fel! Most volt a 16.szülinapom,de már ilyen hírt kell hallanom. Anya én nem akarom,hogy elmenjen!!

-         Ne sírj! Azzal semmi nem jön rendbe! Gyere üljünk le és kitalálunk valamit.

-         De mit? Úgy érzem, hogy ott kell mellette lennem! Hogy higgyen bennem!

-         Hát nem tudom Barbi.. Előbb nem tudunk utazni és ilyen állapotban koncert sem lesz.

-         Nem érdekel a koncert ott akarok lenni mellette!!- ezt már olyan hanggal mondtam mint egy síró görcsös idegbeteg. De nem érdekelt. Csak egy dolog számított. Justinnak  én és a belieberek kellenek!

-         Ha nagyon számít neked a nagynénéd kint lakik Atlantában és esetleg meg tudom beszélni vele, hogy a nyár többi részét ott töltsd nála.

Elképzelhetetlenül gyorsan vert a szívem. Egyikpercben örültem, másikban meg baromi szomorú voltam Justin állapota miatt. Hanna nénikémet azonnal felhívtam az új „Ipone5s”sel amit még tőle kaptam évzárón! Nagyon bírom őt! Természetesen igent mondott és már nagyon vár engem. Gyorsan bekapcsoltam a szobámban a gépemet és lefoglaltam a repülő jegyet. Holnap után már utazok! Atlanta vigyázz, mert jövök!

Lassan már hajnali egy óra volt, de a mai és a tegnapi nap történései már-már sokkos állapotba vittek. De komolyan! Csak úgy tudtam elaludni ha elindítottam fülhallgatóval Justin egyik számát. Csak találomra elindítottam egyet  és pont a „die in your  arms” indult el. A szemem megtelt könnyel és lassan végig folyt az arcomon. Magam sem tudom,hogy miért,de sírtam. Minden fájdalom és öröm ebben a sírásban jött ki amiben lassan el is aludtam.

Másnap reggel anya elég gondterhelt volt mikor a nappaliba érve megöleltem.

Biztos az utazásom miatt aggódik….eléggé sajnáltam,hogy miattam ilyen gondterhelt. A reggeli már a konyha asztalon várt minket a húgommal. Rebeka ma is a kis morgós kedvű hugica szerepet vágta ahogy egyébként mindig szokta. Az utazásom pedig még inkább irigyégre  adott okot számára.

-         Hogy vagy?- kérdeztem tőle a lehető leg kedvesebben.

-         Jól.

-         Mivolt tegnap a suliban? Hallottam, hogy ezek a mostani hatodikos osztálytársaid elég bunkók veled.

-         Jah nagyon azok,de közöd?

-         Jól van te tudod! De azért szurkolok a felvételi szóbelidhez.

-         Itt sem leszel! Hagyjál már!!- üvöltötte egyenesen a képembe.

Felállt és elsietett a szobájába. Mostanság eléggé zárkózott. Biztos fiú van a dologban mint nekem Justin. Mit meg nem adnék azért,hogy egyszer én lehessek ott ahol nemrég még Selena mielőtt szakítottak volna! De azért az is csodálatos élmény lesz,hogy ott állhatok Justin közelében és láthatom, beszélhetek vele. Már alig várom! Az egész napot azzal töltöttem, hogy „Pray for Justin!” feliratú táblákat készítettem, hogy majd a legjobban sikerültet elvigyem Hanna nénikémhez. Párat feltöltöttem a facebookra is és twitterre is. Twitteren elég népszerű vagyok. Már 2,653 követőm van! Este már csomagoltam anyuval együtt az útra. Elég okosan kellett tervezni, mert egy hónapra való cuccot kellett a bőröndbe betuszkolni, de végül sikerült. Anya még mindig olyan sápadt és szomorú volt mint reggel. Gondoltam beszélek vele egy kicsit.

-         Mi a baj anya?Szomorúnak látszol.

-         Semmi drágám. Csak olyan sok időre elmész és én meg a húgod olyan egyedül leszünk nélküled, de ezzel nem akarom elvenni a  kedved az utazástól. Hanna néni egyébként is már nagyon rég látott.

Egy ideig hosszú csönd volt. Azt hiszem mind ketten gondolkoztunk. Én is szomorú voltam egy kicsit, hogy így itt hagyom anyát. Nem tehetem ezt vele, vagy mégis?