Sziasztok! Olvassátok a blogot és
komizzatok! Ígérem tetszeni fog! ;)
Puszi: Eszti
2014. február 19. Kedves Naplóm!
A repülőnk már leszállt mikor felhívtam Hanna nénikémet,
hogy jöjjön értem a reptérre, mert megérkeztem. Később oda jött hozzám az az
idegesítő vén nyanya, a Magdi néni. Sírva ölelt át én, meg nem tudtam, hogy
most mi van. Mit szóljak?!
-
Drágaságom! Úgy sajnálom, hogy utunk itt most
elválik, de egy kis meglepetést tartogatok az én kis útitársamnak! Remélem te
is ilyen csodásan érezted magad mint én!
-
Öö.. igen, hogyne! Fantasztikus út volt. Ilyet
még sosem éltem át az biztos!
Azzal egy kis JB karkötőt nyújtott át nekem. Honnan tudta,
hogy imádom őt?! Ez azt hiszem rejtély marad. Sajnos nem volt időm hosszú ideig
búcsúzkodni, mert Hanna néni már dudált is a kocsiból úgy, hogy futottam oda
hozzá a csomagjaimmal. Furcsa volt vele ilyen hosszú idő óta csak úgy látni, de
jó volt. Nagyon örült, hogy láthat.
-
Szia Bogárkám! De rég láttalak! Nos a mai napot
úgy terveztem, hogy amiért már olyan késő van elmehetnénk vacsorázni egy szuper
étterembe ami a legjobb egész Atlantában!
-
Remekül hangzik! Induljunk!
Végül is annyira éhesek voltunk, hogy inkább leálltunk egy
közeli mcdonald's-ba. Érdekes,de itt finomabban csinálják mint Magyarországon.
Nem mellesleg nagyon durván beszélnek angolul. Túl hadarnak és nem értek semmit
pedig tanulom a nyelvet már régóta. A kajálás után Hanna néni hazavitt minket. Beléptem
a házba és ámulatba estem! Hogy az amerikaiaknak milyen jó dolguk van!
És mikor a szobámba értünk… na az már tényleg egy igazi
csoda volt! Hatalmas lila francia ágy tök menő kis képek egy csomó smink cucc. Tiszta
tini álom! Hanna néni ott hagyott egy kicsit nyugiban a szobába, hogy pakoljak
ki és pihenjek mára le mert biztos nagyon fárasztó volt az út. Milyen jól
gondolja….
Nagyon tetszik! De legyen hosszabb♥
VálaszTörlésKöszi! Nem sokára jön majd egy extra hosszú rész! :)
VálaszTörlésSzia, bocsi de én szeretem a blogomat és hobbim, hogy justin történetet írok. Nem adnám fel. Bocsi
VálaszTörlés