~7. Első látásra szerelem

Sziasztok! Szeretném nektek megköszönni az 1000 látogatót! Hálából megérkeztem az extra hosszú résszel. 

Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást! :) 

1 komi után hozom a kövi részt. 

 Puszi:Eszti

2014. február 26.                                          Kedves Naplóm!

Nem.. az nem lehet! Hanna néni volt az amint épp Justin egyik testőrével beszélgetett. Hirtelen ő is észre vett és nekem integetett, hogy menjek oda hozzájuk.

-          Hello Barbi! Már órák óta itt vagyok. Bemutatlak Justin egyik testőrének.

-          Szia!- köszönt rám a nagy nem is tudom ki mivel volt olyan pofátlan, hogy nem mondta el a nevét.

-          Hello! Szerintem már ismerlek.

-          Gyertek siessünk, mert a rajongók ma különösen őrültek.

Nem is értettem. Mi van?! Hova menjünk? Teljes káosz volt a fejemben. Főleg mikor kinyitottam a széfként védett kórházi ajtót, hogy azon menjünk be. Teljesen lefagytam. Én oda be?!

-          Barbi! Kicsikém! Kapkodd a lábad, mert mindjárt letarolnak a fan csajszik. – ébresztett nénikém a döbbenetemből.

-          Jaja. Persze! Sietek.

Mikor a nagy néger testőr elindult, hogy elvezessen minket a kórterem felé oda megböktem és halkan oda súgtam neki..

-          Mi ez az egész és te mit keresel itt?! Örülök Jujunak, de azért ez fura!

-          Majd később megbeszéljük, de addig elég egy sima köszönöm is.

-          Köszönöm!

Akkor már nyílt az ajtó és beléptem az alvó Justinhoz. Iszonyat cuki volt!

                     

Akkor Hanna néni megnézte, hogy nincs e láza, mert ugye gyógyul és a láz sokszor helyre hozza a betegséget. De nem volt, csak békésen aludt. Szerintem már inkább csak élvezi a kórház luxus szobájának a vendégszeretetét. Akkor a testőrön kívül magamra hagyott mindenki. Csak én és Justin maradtam. Előszedtem a zsebemből egy kis kártyát amit még otthon készítettem „We love you justin” felirattal és meg egy kis borítékba zárt levelet amin ez állt: <3  a proud belieber ( egy büszke Belieber)

Ezt még akkor csináltam mikor 2009-be Justinba és a dalaiba szerettem. Egy kis levél, hogy biztassam és elmondjam neki mennyire büszkék vagyunk rá és én a belieberei nevében. Letettem az ágya melletti kis szekrényre, hogy amikor felébred akkor azonnal meglássa. Nyomtam óvatosan egy puszit az arcára, megfordultam és kimentem. A puszinál láttam, hogy a testőr szemöldöke megrezzen, de aztán láttam , hogy szépen kisimul hiszen Justin nem ébredt fel. Onnan már tudtam a haza vezető utat. A kórházi ajtóval viszont meggyűlt a bajom. A többi őrült beliebertől nem tudtam kinyitni az ajtót de végül megjött a nagy nigga és fél kézzel kitolta nekünk az ajtót. Elindultunk a nénikémmel a kocsi felé. Csodálkoztam, hogy ott találtam a parkolóban hiszen úgy tudtam, hogy Hanna néni futni ment, de mindegy. Egészen addig nem szólaltunk meg míg be nem léptünk a házba. 

-         Hát te meg mit, hogy ,hol és kivel? - tettem fel a egyszerre döbbent és érthetetlen kérdéseket.

-         Na szóval. Eddig ugye a munkámról nem sokat beszéltem nektek.

-         Így van. Ha pontosak akarunk lenni semmit!

-         Jól van! Nyugi Barbi.. higgadj le! Én Justin Biebernek dolgozom. Én vagyok az aki segít neki lelkileg felkészülni mindenre. Szóval olyan mint egy pedagógus csak még sem. Érted?

-         Nem nagyon, de fogjuk rá.

-         Én vigyázok Justin lelkére. Anyukáján kívül én vagyok az akinek mindenről beszámolhat már 15 éves kora óta.

-         Ááá most már értem. Hát ez fantasztikus! Imádlak Hanna néni!

-         Én is téged kicsim! 

-         Jah! És Hanna néni! 

-         Igen? 

-         Legközelebb hanyagold a cetlis megoldásokat, ha lehetne.

A nénikém kissé elmosolyodott és így válaszolt:

-         Szóval tetszett, mi? Praktikus kis ötlet! Használhatod te is nyugodtan. Itt a jegyzett tömb. 

Átadott nekem egy Justinos jegyzet tömböt. Nagyon boldog voltam már így is, de ez még rátett egy pluszt! 

-         Örömmel fogom! 

-         Örülök, hogy tetszik, de most már tedd el magad holnapra!

-         Oké! Tusolok és hallgatok esti zenét lefekvés előtt.

-         Rendben. Jó éjt! 

-         Jó éjt!

*(másnap reggel)*

Ezen a napon szokatlanul hamar keltem fel. Fél hatkor életemben nem keltem még fel. Na jó talán, akkor is nem nyáron. Azt hiszem egy csilingelő és egyben kongató hangra ébredtem. Úgy voltam vele, hogy majd Hanna néni elintézi ha esetleg a csengő lenne az. Gyorsan össze fogtam a hajam és fogat mostam mielőtt lementem volna a nappaliba. Magamra kaptam a köntöst és elindultam le a nappaliba. Újra csengetek. Nem tudtam ki az . Lehet, hogy Hanna nénihez jöttek. De ő hol van?

-          Jövök már, jövök!- á megérkezett! Ezek szerint ő is most ébredt.

-          Hagyd csak nénikém. Majd én kinyitom.

-          Igazán aranyos vagy! Akkor én vissza fekszem. Szólj ha kellek.

-          Jó. Menj csak.

Akkor újra csöngettek, de most már ajtót nyitottam neki.

-          Szia! Justin Bieber vagyok. Tudod akinél a levelet hagytad. El is olvastam!

Azt hittem elájulok. Ott előttem nem elaludva, teljes igazi beszélő, élő ember Justin Bieber.

Csak a szám elé kaptam a kezem és álltam ott egy helyben. Gondolom pár percig, mert Justin hangja ébresztett fel a döbbenetből.

-          Beengedsz vagy inkább itt szeretnél beszélni?

-          Jaj, Persze bocsi. Gyere be. Hozzak esetleg valamit?

-          Nem köszi. Csak inkább leülök a kanapéra.

-          Persze, nyugodtan. - oda mentem és leültem mellé.

-          Azért jöttem, mert szerettem volna veled beszélni.

-          Miről?

-          Első sorban a levélről.. Nagyon kedves és mégis személyes. Sok beliebertől kapok hasonló leveleket, de ebben mégis volt valami ami megragadott. Még én sem tudom, hogy mi az, de tetszett az a valami. – itt kisebb mosolyra húzta a száját.

-          Hát, igen. Ez egy elég régi, de őszinte levél. Ezt még akkor írtam mikor te elindultál a siker felé. Még meg is van a könyv! Nagyon tetszett.

-          Nagyon örülök, hogy el tudtad olvasni ugyan is abba a könyvbe az érzéseket írtam ki. Meg persze az életrajzot. – nevetett. Komolyan mondom valaha látott legédesebb mosoly volt a világon!                                                                                     

-          Hát igen. Tényleg nagyon tetszett!

-          Hűha már, de rövidet beszéltünk még is elszaladt az idő. Sajnos mennem kell, de szívesen találkoznék veled máskor is.

-          Annak és is örülnék!

-          Szia!

-          Szia!- és nyomott egy puszit a homlokomra. - , hogy viszonozni tudjam.

Miután becsuktam az ajtót majd nem össze estem attól az érzéstől ami bennem kavargott. Szerelem, boldogság, megkönnyebbülés és főleg az esett jól, hogy eljött ide csak miattam. De azért a puszi sem volt rossz. Sőt felemelő érzés volt, hogy még álmában is érezte, hogy valaki megpuszilta. Iszonyat édes.Mikor össsze szedtem magam felmentem és bekapcsoltam  az új gépemen. Megnézem a legújabb híreket, trendeket, Twitter és facebookot. Csak anya írt Twitteren. Rebinek tegnap volt a szóbelije és elég jól sikerült. Sok puszit küldenek. Még csak pár napja vagyok itt, de máris hiányoznak. Akkor megnézem a facemat. Egy lány azt írta ki egy belieber csoportba, hogy ” Ez igaz?:0”. Rákattintottam a linkre és egy lány volta képen rajta, akit körül vett a tömeg. Éppen lép ki.. mi? A kórház kapuján. Az én vagyok!! Mi írnak?

„A kórházból ahol Justin Biebert tartják vizsgálaton és ápolják egy fiatal 16-17 év körüli lány sétát ki Justin egyik testőrével. A fiatal sztár már megint mit csinált? Talán megint egy újabb lányra akadt, hogy kényeztesse? Valószínű!   -forrás: TMZ”

Mi van?! Na jó! Betelt a pohár TMZ! Nem értem ilyenkor, hogy bírja tartani magát Justin? Mert én nagyon nehezen! Az embert már akkor nem hagyják nyugton ha kisétál egy ajtón?! 

Gyorsan lerohantam, hogy megmutassam Hanna néninek  a TMZ nagy hazugságát, de mikor fel akartam ébreszteni nem volt az ágyában. Már megint hova tűnt?